A gyógynövényektől a bizonyítékokon alapuló alkalmazásig
A fitoterápia a legtágabb értelemben a gyógyító hatású növényekkel történő betegségmegelőzés és gyógyítás. A mai korszerű fitoterápia azonban nem azonos a hagyományos népi gyógynövény-használattal: tudományosan ellenőrzött gyógynövények és ellenőrzött körülmények között előállított készítmények szakszerű alkalmazását jelenti a betegségek megelőzésében és gyógyításában. Nem a gyógyítás minőségileg elkülönülő irányzata, hanem annak szerves része – a fitoterápiás szerek kiegészítik a szintetikus gyógyszerterápia eszköztárát, egyes kórképekben elsőként választandó, máskor adjuváns szerekként .
A növényi szerek iránti érdeklődés az elmúlt évtizedekben jelentősen megnőtt. Nagy lakossági felmérések szerint a felnőttkorú, főleg idősebb betegek 20–40%-a alkalmaz saját döntés alapján – az orvos tudtával vagy anélkül – gyógynövény-alapú készítményeket, a gyógyszeres terápia kiegészítéseként vagy a rendelt gyógyszerek helyett .
A fitoterápia két nagy forrásból táplálkozik: a klasszikus népi gyógynövény-használatból és az ókortól kezdve írásos forrásmunkákban rögzített orvosi és gyógyszerkészítési ismeretanyagból. Az európai hagyományos gyógynövényhasználatot alaposan dokumentálták, és a leggyakrabban ismert növények zöme – hatásosságuk bizonyítása révén – a modern fitoterápia részévé vált. Azok a növények, amelyeknek toxicitására, komoly mellékhatásaira vagy hatástalanságára mutatott rá a tudományos kutatás, kikerültek a fitoterápia eszköztárából .
A fitoterápiában alkalmazott készítmények nem egyetlen jogi kategóriába tartoznak. A termék kategóriája meghatározza, milyen követelményeknek kell megfelelnie, és milyen állítások tehetők róla. A Fitofarmácia jegyzet az alábbi termékcsoportokat különbözteti meg .
A termékkategóriák közötti különbség nem elhanyagolható: egy étrend-kiegészítő és egy engedélyezett növényi gyógyszer között a bizonyítékok szintje, a gyártás szigorúsága és a jogi megítélés is eltér. A gyógyszerészek és orvosok felelőssége, hogy a beteg állapotának megfelelő kategóriájú készítményt ajánlják .
A fitoterápia tudományos alapja a bizonyítékokon alapuló orvoslás elve. A jelentősebb gyógynövények terápiás értékének vizsgálata ugyanazokban a tudományos intézetekben és klinikákon, ugyanolyan preklinikai és klinikai vizsgálatokkal történik, mint a szintetikus gyógyszerek esetében .
Az 1970-es évektől nemzeti (német és francia) és nemzetközi szakértői bizottságok végzik az egyes gyógynövények értékelését. Ezek a következők:
A monográfiák rögzítik azokat a konkrét terápiás ajánlásokat, amelyekre vonatkozóan kellő tudományos bizonyíték áll rendelkezésre. Több száz gyógynövényről készült ilyen értékelés; jelentős hányadukat alkalmasnak minősítették egy vagy néhány jól definiált terápiás célra, kisebb hányad esetén az alkalmazást nem találták kellően megalapozottnak, vagy éppen veszélyesnek értékelték .
A Fitofarmácia jegyzet a gyógynövényeket alkalmazás szerinti farmakológiai csoportosításban tárgyalja. Az alábbiakban a jegyzetben szereplő fő indikációs területeket soroljuk fel – a részletes növényi listák és hatásmechanizmusok a jegyzetben találhatók .
A fitoterápiás szerek – a szintetikus gyógyszerekhez hasonlóan – kölcsönhatásba léphetnek más gyógyszerekkel. A Fitofarmácia jegyzet külön fejezetet szentel a gyógynövény–gyógyszer kölcsönhatásoknak, hangsúlyozva, hogy a növényi készítmények hatásmechanizmusának, mellékhatásprofiljának és interakcióinak alapos ismerete elengedhetetlen a hatásos és biztonságos terápiához .
A „természetes” jelző nem jelent automatikus biztonságosságot. A fitoterápiás készítmények – különösen, ha vény nélkül, szakember tanácsa nélkül alkalmazzák őket – kölcsönhatásba léphetnek a rendelt gyógyszerekkel, és nem helyettesítik a szükséges orvosi kezelést. A fitoterápia alkalmazása előtt mindig érdemes szakemberhez (gyógyszerészhez, orvoshoz) fordulni.
A fitoterápia és a dietetika határterületét jelentik azok a fűszer- és tápláléknövények, amelyek kedvező élettani hatásait egyre több tudományos bizonyíték támasztja alá. A fűszerek nem csak az ételek ízét teszik gazdagabbá – például étvágyjavító, görcsoldó, emésztési panaszokat csökkentő hatásuk is jelentős. Egyes egészségesnek tartott tápláléknövényekből olyan vegyületeket azonosítottak, amelyekkel megmagyarázható az epidemiológiai és farmakológiai vizsgálatokban megfigyelt kedvező hatásuk. Erre jó példa az olívaolajból kimutatott gyulladáscsökkentő oleokantal vagy az articsóka koleszterinszint-csökkentő hatású vegyületei .
Az étrend részét képező, bizonyítottan kedvező élettani hatású növények egészségmegőrző szerepe nagyon jelentős, mert tudatos táplálkozással csökkenthető a betegségek kialakulásának kockázata .
A fitoterápia nem csodaszer. A Fitofarmácia jegyzet előszava egyértelműen fogalmaz: a növényi készítményeket a bizonyítékokon alapuló terápia részeként, súlyuknak megfelelően kell alkalmazni – elsőként választandó, alternatív vagy kiegészítő kezelésként. A gyógynövények biztonságosságával és hatásosságával kapcsolatos bizonyítékok mennyisége folyamatosan gyarapszik, de nem minden hagyományosan használt növény rendelkezik megfelelő tudományos alátámasztással .
A jegyzet arra is felhívja a figyelmet, hogy a „modern tradíciók” – amikor egy növényi drogról nem található meg a gyógyászati felhasználás eredete sem a népi gyógyászatban, sem valamely nagy tradicionális gyógyászati rendszerben – gyakran internetes fórumokon, influencerek blogjain terjednek, és nem tudományos alapokon nyugszanak. Szintén új jelenség, hogy egyes ismert gyógynövényeket olyan új indikációkkal forgalmaznak, amelyek a gyártók marketingtevékenységének eredményei .